A főnök tényleg nem hibázik? Valóban mindig igaza lenne?
A magasabb pozíció velejárója a tévedhetetlenség?
Sok magas beosztású vezető tökéletesnek próbál mutatkozni, holott senki sem tökéletes, és senki nem is várja el tőlük.
Miért van az, hogy sokan ennek ellenére mégis olyan nehezen mondják, hogy:
“Hibát követtem el!”
“Igazad van, a te megközelítésed jobb, mint az enyém!”
“Sajnálom, ezt elrontottam!”
“Elnézést kérek mindenkitől!”
Mindenki hibázik - és ezzel mindenki tisztában is van. Ezt hangosan kimondani, beismerni ahelyett, hogy tagadnánk vagy szimplán elsiklanánk felette, éppen az emberi nagyság jele.
Egy beosztottnak sokkal inspirálóbb és hasznosabb látni, hogy miként birkózik meg felettese a kudarcokkal és hogyan oldja meg a problémákat, mintsem az, hogy egy feddhetetlen képet próbál láttatni.
Továbbá a vezetői pozíció nem egy állapot, hanem egy folyamat. Amennyiben teljesítmény alapon kivívunk egy előléptetést, annyit igazolunk, hogy képesek LESZÜNK sikeresen betölteni a pozíciót. Tehát kompetenciáink, képességeink, hozzáállásunk megfelelő az adott pozíció sikeres betöltéséhez. Viszont a tanulás még csak ekkor kezdődik! Bővített munkakör, nagyobb elvárás, nagyobb terhelés, felelősség, megosztott figyelem és energia. Ezek olyan tényezők amelyekkel nem birkózunk meg azonnal, ehhez fel kell nőni, meg kell szokni, ki kell tapasztalni.
Nem csupán a hibákból lehet tanulni, de a saját csapatunktól is. Mindenkinek meg van a maga erőssége, és fontos, hogy nyitottak maradjuk, és merjünk tanulni másoktól.
Nem a csapat dolgozik a vezetőért, hanem a vezető dolgozik a csapatért. A vezetés egy szolgálat, amit igazán sikeresen csak alázattal és elszántsággal lehet betölteni. Vezetőnek lenni nem abból áll, hogy kivívsz egy pozíciót, hanem hogy olyan emberré válsz, akit érdemes követni.
Maradjunk önazonosak, őszinték és következetesek. A csapat is sokkal jobban tud ragaszkodni egy őszinte vezetőhöz, ennek következtében könnyebben nyitnak, és ők is őszintébbek lesznek. Ha vezetőként felöltünk egy szerepet, ami nem valós, csak egy fölösleges és ártalmas szakadékot kreálunk magunk és a csapat között.
Hibázni aranyat ér, hiszen csak két lehetőség van: siker vagy tapasztalat!
Comments